Hazánk túlélte az első világháborút, Trianont és lassan kezdett helyreállni a háború előtti értékrend. A gazdaság sanyarú helyzete persze nem könnyítette az élet normalizálódását, és sajnos a sport nem szerepelt a legfontosabb teendők listáján. Ennek ellenére a 20-as években megtörtént a nagy áttörés: kerékpáros világbajnokságot rendezhettünk. 1923-ban a Magyar Kerékpáros Szövetség újra az UCI tagja lett, és még ebben az évben részt vettünk Zürichben az országúti és pálya világbajnokságon. Országúti válogatottunk anyagiak hiányában kerékpáron ment ki Svájcba, és ezzel eleve elvesztette az esélyt a sikeres szereplésre. Pályaversenyzőink pedig nem voltak hozzászokva a modern pályákhoz, mivel az akkor már 27 éves Millenáris az elavult típusok közé tartozott.

Az 1925-től viszont robbanásszerű fejlődés indult a magyar kerékpársport történetében. A szövetség megalakította vidéki kerületeit, és ezzel megindította a vidéki kerékpársport fejlődését. Az országos egyesületi bajnokság mintájára kiírták a kerületi egyesületi bajnokságokat is. Ennek az évnek a legkimagaslóbb sporteseménye a Budai Kerékpáros Egyesület által rendezett háromnapos Dunántúli Körverseny volt, mely egyben az első magyar körversenyként – tehát a Tour de Hongrie közvetlen elődjeként vonult a sporttörténelem könyvekbe. Ez komoly lökést adott a szépen fejlődő országúti kerékpársportunknak.

[...]

A teljes cikk a Bikemag oldalán olvasható