Az internetet böngészve találtam rá Árvai Tünde történész blogjára. A találatok között egy érdekesnek tűnő cím bukkant elő: A bicikliző nők kritikája a kerékpár sportban 1896. A főcím láttán kíváncsian vágtam bele a cikk olvasásába. Amúgy a blog, ahogyan a Szerző fogalmaz az Elfeledett pécsi nők nyomában témakörre épül.

A blog célja, hogy lépésről lépésre betekintést nyújtson a letűnt korok leányainak és asszonyainak világába, miközben fokozatosan emel ki a feledés homályából olyan pécsi nőket, akik a dualizmus időszakában, de főként a két világháború között meghatározó szerepet játszottak a város közéletében. Kiknek a leszármazottjai voltak? Hol és mire nevelték őket? Milyen pályát választottak? Milyen egyesületekbe tömörültek? Milyen eszközökkel, milyen célokért küzdöttek? Mivel töltötték szabadidejüket? Megannyi megválaszolandó kérdés...

A Pécsi Polgári Kerékpáros Egyesület hivatalos lapja a Kerékpár-Sport 1896-tól kéthetente került kiadásra Bolgár Tivadar szerkesztésében. A szerzők már az első lapszámban külön oldalt szenteltek annak, hogy az olvasóközönséget meggyőzzék arról, hogy a nők kizárólag azért ülnek kerékpárra, hogy az ahhoz tervezett új típusú öltözékek bemutatására alkalmat teremtsenek. Hiába kelt egy hölgy rögvest társai védelmére, a lap Karika Viczcz címet viselő mellékletének karikatúrái és tréfái továbbra is előszeretettel választották témául a változó női szerepeket. Hogy milyen veszélyhelyzetekbe keveredhettek a gyanútlanul, egyedül kerékpározó hölgyek, valamint miként lehetett válóok a kerékpározás férfiak általi gyakorlása is, ha valakit hajthatatlan anyóssal hozott össze sor, az kiderül a következő válogatásból...

Nők a kerékpáron

(…) A franczia és angol hölgyeknél már annyira el van terjedve e sport, hogy ha Önök közül valaki a délelőtti órákban hirtelen a párizsi (…) vagy a londoni (…) találná magát, úgy ijedten venné észre, hogy ott valóban veszélyes a gyalogséta – már kezdik lenézni azokat, kik nem kerékpáron futkossák be a fehér homoku sétányokat.  

Két-három év előtt nem így volt ez. Akkor a két nagy világvárosban nem hódolt még ezer és ezer hölgy annak a szép sportnak, hanem a divat, az a nagy mester hamar megcsinálta ezt a váratlan és gyors fordulatot. Tagadhatatlan, hogy a franczia hölgyek sportöltözékeinek modelljei a párizsi Worth szabó-király műhelyeiből kerültek ki s ezek az öszszes nagyvilág hölgyeket elragadtak.

De hát mit érnek ezek a zseniálisan összeállított ruhadarabok kerékpár nélkül? Nemde semmit. Ezért űzik ott hölgyek szenvedélyesen a kerékpározást és azért is, hogy a sic-kes öltözéket mindig magukat láthassák. A franczia „Velo”-ban a kerékpárosok napilapjában olvastuk ezt a kitünöen találó élczet: Hölgykerékpáros fess knickerbockerben a chaislonguen hever. (…)” /KS 1. sz./

Első számunk e czimű cikkelyére következő választ kaptuk: Kedves szerkesztő ur! E bizalmas megszólítás nem annyira kegyednek szól mint inkább lapjának, mely már első számában elég udvarias volt rólunk, nőkről is megemlékezni. Ez mindenesetre kedves dolog volt a laptól, de az már kérem semmiesetre sem szép és kedve, hogy a czikkíró a nőknek a kerékpározás iránti feldicsért hajlamát a hiúság forrásából eredettnek tarja, vagyis első sorban a toilettkérdéssel hozza kapcsolatba.

Ez engedje meg tisztelt szerkesztő úr, igen megszokott frázis s nem is hiszi, hogy mennyire bosszantó egy művelt nőre, ha valamely sportnak hódolva, passiójában nem az illető sportnemnek előnyait tartják a kedvtelés igazi okának, hanem a ruházatot, a külsőségeket.

A kerékpársport annyira tetszetős, nemcsak az eszköz érdekessége, csinossága, elegancziája miatt, hanem főleg azért, mert testet edző, lelket üditő és kedélyt szórakoztató, hogy méltán egymagában kihívja a nők figyelmét s éppen nincs semmi csodálandó abban, ha mi nők is mindjobban kedveljük ezt az uj sportnemet, melyre végre is ugy vélem, a férfiak nem szereztek kizárólagos szabadalmat.

A ruházati kérdés e sportra nézve még az erősebb nemnél is nincs eléggé tisztázva s bizony, ha a hiúságot már említettem, az önöknél bizonyos gigerlis különlegességekben sokkal inkább megnyilatkozik mint nálunk, a kiknél a természetes nehézségeket zseniális formák alkalmazásával kell feledtetni s hogy ehhez Worth szellemes ügyességére és fogásaira is szükség volt, azt inkább a kkényszerüség, mint a hiúság által táplált divat-tetszelgés okozta. És hogy a kerékpársport a toilettben is bizonyos sikkes elegancziát kiván meg, azt tessék a czikkírónak e sport javára s nem a mi hiúságunknak terhére írni. Adj Isten minden jót! Üdvözli…Marianne.” /KS 2. sz./

[...]

A cikk teljes terjedelmében Árvai Tünde történész blogjában olvasható

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.