A képen látható kislány Móringer Elvira egy 1948-ban ajándékba kapott TRÉNYI gyártmányú női kerékpárral.

Sajnos a gyártóról alig tudni valamit. Viszont az biztos hogy a Trényi kerékpárt a Teleki téren 1948-ban vásárolták egy akkor működő maszek kerékpárkészítőtől.

A kép Móringer Lajos fotó archívumából származik.

Kép megtekintése

Az előző alkalommal Angyal Ignácz 1898-ban kiadott: A kerékpár kezelése című könyvével ismerkedhettünk meg. Időzzünk még el egy kicsit az 1800-as évek végén és pillantsunk bele egy újabb kiváló olvasmányba. Ezen a héten a könyvajánlóban Borbély György és Scharscher Dániel 1895-ben kiadott könyvével ismerkedhetünk meg.

A szerzőpáros útikönyvét olvasva nyomon követhetjük a hosszú út eseményeit, olykor viszontagságait. Az olvasmányos és részletes beszámoló megindítja az ember képzeletét, és szinte úgy érezheti magát mintha részese lenne az "expedíciónak".

Részlet a könyvbőI

I. Torda - Verestoronyi szoros

Kerékpáron utazni egyike a legkellemesebb dolgoknak a világon. Keletre utazni, érdekes uj dolgokat látni, felette mulatságos dolog, sőt néha gyönyörködtető. De kerékpáron keletre utazni egyike a legkiállhatatlanabb dolgoknak a világon.

Azért mert a bicycli számára ott nincs ut. Én sejtettem ezt, mielőtt tapasztaltam volna. De hiába mondta Kuszkó Pista is, hogy menyjünk  nyugatra, mert ott van kultura, s ne menjünk keletre, mert ott nincs kultura. Én a Scharscher Dani kollega és utitárs első inditványa mellett szavaztam s utaztunk négy hétig Konstantinápoly irányába, hogy teljesebben meggyőződjünk ama megdönthetetlen igazságról, hogy az utak minősége kitünő fokmérője a lakosság müveltségének.

Honlap a veterán kerékpárokról

Újabb remek ipar- és technikatörténeti portál ugrott reám a virtuális vadonból, miközben az utolsó bejglivégeket rágicsáltam mit sem sejtve, azon kívül, hogy ezekben már biztos nem lesz egy gramm mák se: a Veteránkerékpár.hu című honlap, amely részben online magazin, részben a magyar gyártmányú veterán kerékpárok virtuális múzeuma. E helyt a múzeumi szekcióra koncentrálnék, csúnyán cserbenhagyva azokat, akik inkább a magazinról olvasnának e remek hasábokon.

Küllemre ez is csak olyan, mint a többi privát site, amelyeket a kutya sem támogat, holott bőven megérdemelnék, tudniillik kizárólag egy csinosabb összegért, elsötétített szobában, álarcban és eltorzított hangon nevezném szépnek, hogy mindenki értse: igazából persze hazudok. Technikailag sem egy bravúr – még keresőfelülete sincs –, a belétöltött információmennyiség azonban lélegzetelállító, és a tartalom (többnyire) még akkor is roppant érdekes, ha az ember nem az a kimondott bringabubus.

A cikk teljes terjedelemben a Népszabadság Online oldalán olvasható

Hóra Nándor (Bp., 1876. ápr. 30. – Bp., 1963. nov. 30.): mechanikus, esztergályos, autószerkesztő. 1894–1897 között élvonalbeli kerékpárversenyző volt. 1899-ben műszerész és kerékpárjavító műhelyében egy- és többüléses kerékpárokat készített. A század elején elsők között épített autót Mo.-on. Az 1902–1906 között forgalomba állított ~-féle motoros járművek nagy feltűnést keltettek. 1907-ben műhelyét megszüntette, és az amerikai Caterpillar traktorképviselet egyik műszaki vezetője lett. 1915-ben lánctalpas teherautót tervezett az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege részére. Az I. világháború után a Magyar Abroncs- és Kerékgyár Rt. üzemvezetője lett. 1926–28-ban fiával, ifj. ~-ral háromkerekű motoros áruszállítókat gyártott. A gazdasági válság idején újra műhelyt nyitott és az ún. ~-féle szívónyomó kutakat gyártotta sorozatban. 1945 után az Ikarusnak is szállított alkatrészeket.

HÓRA triden ( háromüléses kerékpár) 1902-ből

Hazánkban már a Millenium előtt ismertek voltak a többüléses kerékpárok felvezetése mellett vívott országúti- és pályaviadalok, később ebből nőtte ki magát motorvezetéses- avagy stéher szakág. Az képen látható kerékpár is minden bizonnyal embervezetéses pályaszámokhoz készült.

Az előző könyvajánlóban Krisz Ferenc 1930-ban kiadott Kerékpározás című könyvével ismerkedhettünk meg. Most ugorjunk vissza néhány évtizedet az időben és pillantsunk bele egy másik remek kiadványba. A most bemutatkozó könyvecske Angyal Ignácz írása, címe: A kerékpár kezelése. A könyv egyfajta használati útmutató úgy kezdő, mint gyakorlottabb kerékpárosok részére.

Előszó

A kerékpár kezd már nálunk is oly elterjedést nyerni, hogy szükséges, miszerint azzal komolyabban foglalkozzunk. Ezen könyvecske gyakorlati utmutatást tartalmaz a kerékpár kezelésére és megóvására, a kerékpározás tanulására, kisebb javitások elvégzésére, szóval minden szükséges tudnivalóra nézve és így még a gyakorlott kerékpárosnak is hasznos, sőt nélkülözhetlen.

A kerékpárral való mikénti bánásmódnak ismerete pedig meg fogja óvni a kerékpárost attól, hogy gépét gyakran kelljen javitani; megmenti a kereskedőt és a gyárost sok alaptalan reclamátiótól és kellemetlenségtől. Mert ilyen kézikönyvecske hiányában évek kellenek, mig a kerékpáros a gyakorlatból ezt elsajátítja.

Ezen körülmény inditott bennünket egy ily útmutató könyvecske megirására, a a könyvecske terjedése lesz legjobb bizonyitéka, hogy erre szükség volt.

Budapest, 1898. január hóban