Utazzunk vissza az időben és nézzük, vagyis inkább olvassuk, hogyan is kezdődött a kerékpáros őrület!

Négyszer gyorsabban száguldott, mint az akkor megszokott közlekedési eszköznek számító lovaskocsi, az 1820-as években mégis kétkedve fogadták von Sauerbronn báró találmányát, a pedál nélküli biciklit.

Karl Friedrich Drais von Sauerbronn (1785-1851) báró 187 évvel ezelőtt, 1817. június 11-én mutatta be a nyilvánosságnak a mai kerékpár elődjét. A feltaláló neve után Draisine-nek elkeresztelt jármű, óránként 15 kilométerrel volt képes gurulni, azaz négyszer gyorsabban, mint az akkoriban megszokott lovaskocsi.

De tulajdonképpen mi is volt ez a szerkezet, és hogyan nézett ki? Az ősbicikli nem volt más, mint két vaskerékből álló, első kerekekre szerelt, irányítható rúddal ellátott, egynyomvonalú, de pedál néküli „futógép”. Drais saját maga is bemutatta találmányát a Mannheim és Relaishaus közötti útszakaszon, amit oda-vissza kevesebb mint egy óra alatt tett meg. Egy lovaskocsinak kb. 4 óra kellett ugyanennek az útnak a megtételéhez.

Sauerbronn, a heidelbergi egyetemen folytatott matematikai és fizikai tanulmányaival a háta mögött, nemcsak a kerékpár ősét tervezte és szerelte össze, hanem még korábban olyan négykerekű gépet is épített, ami lovak segítsége nélkül működött. Miután az alkotására büszke feltaláló a szerkezetet a mostohaanyja karlsruhe-i birtokán bemutatta, igen vegyes kritikákat kapott. Legtöbben azt kifogásolták, hogy ha úgyis lábbal kell hajtani a gépet, akkor a „jármű” mivel hasznosabb, mint a gyaloglás. Sauerbronn azonban nem keseredett el, hanem megtervezte a „bicikli” elődjét.

Hogy a feltaláló mégsem futott be sikeres pályát, az az apja halála után bekövetkező romló anyagi helyzetével és csökkenő társadalmi megbecsültségével magyarázható. Ez utóbbi többek között annak volt köszönhető, hogy kamarási pozícióját elveszítette, illetve hogy Karl Gutzkow egyik könyvében furcsa dologgal vádolta meg Sauerbronnt: az író szerint von Sauerbronn azzal kísérletezett, hogy hogyan tudna egy halott gyermeket lélegzetével életre kelteni. Az események hatására hosszú éveken át a waldkatzenbachi birtokán élt visszavonultan, ahonnan csak 1845-ben tért vissza a szülővárosába, Karlsruhe-ba.

Az ősbicikli feltalálója halála után megkapta a neki kijáró megbecsülést és elismerést, hiszen az 1890-es években a pedálokkal felszerelt kerékpár már tömegközlekedési eszköznek számított.