Június 2.-án egy kellemes esőmentes reggelre ébredtünk, amiből az elmúlt napokban elég kevés adatott meg. Nem is volt baj, hiszen ezen a napon került megrendezésre a "Veteránkerékpáros Piknik" elnevezésű túra és találkozó.

A rendezvénynek idén is a Tokaji-hegy lábánál elterülő kis falu, Bodrogkeresztúr adott otthont, azon belül is településen működő Magyar Motorok Múzeuma. Itt szeretném megragadni a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak Zahuczky Lászlónak, a múzeum megalapítójának, aki biztosította részünkre a rendezvény helyszínét.

Az idén sajnos kevesebb résztvevővel de nagyon kellemes hangulatban telt a találkozó. Reggel 9-óra után érkeztek a résztvevők. A túra útvonala 16 km hosszú volt. Először a település legmagasabb pontjára tekertünk fel a Bodrogkeresztúri kilátóig, ahonnan tiszta időben akár 40 km-re is ellátni, egészen a Magyar-Szlovák határig.

Utunk második állomása a néhány kilométerrel arrébb fekvő Lebúj-kanyar volt. A kedvelt pihenőhely sok látogatót vonz. A Tokaji hegy és a közvetlen alatta kanyargó Bodrog kellemes környezetet biztosít a látogatóknak. Itt álltunk meg mi is egy kis frissítőre, amit a Gönczy pincészetnél fogyasztottunk el. Majd a pihenő után, újult erővel vágtunk neki a következő néhány kilométernek, és célba vettük utunk következő állomását, Tokajt. Ezen a hétvégén rendezték meg a Tokaji Borfesztivált is, volt látnivaló, innivaló bőven.

A főtéren megpihenve, közvetlenül a fesztivál közepén ki-ki a kedvére való étellel, vagy egyéb más nyalánksággal csillapította éhségét. Egy kis kitérő után elindultunk vissza a rendezvény helyszínre. Mire a társaság visszaért már elkészült a meglepetés:) egy technikás szlalom pálya, ahol a kerékpáros résztvevők az idővel versenyt tekerve mérhették össze tudásukat. Az első három helyezett a Magyar Motorok Múzeuma által felajánlott ajándéktárgyakat kapta. A nap utolsó eseménye az eredmény hirdetés és a díjak átadása volt. :)

• a legöregebb kerékpárnak járó díjat Fehér László nyerte, aki a 312-es rajtszámú, 1937-es Wanderer kerékpárral érkezett
• a legszebb kerékpárnak járó díjat a 307-es rajtszámú Csepel versenykerékpár kapta, amit a többi kerékpáros résztvevő szavazata alapján nyerte el
• a legfiatalabb kerékpáros résztvevő Béres Benedek volt, aki egy oklevéllel lett gazdagabb
• a legöregebb kerékpárosnak járó oklevelet pedig Török (Jacky) József vihette haza

A 11 kapuból álló technikás pályát a következő versenyzők teljesítették a leggyorsabban:

1. helyezett: 308 Zsellér András (Csepel) 29:25-ös idővel
2. helyezett: 323 Nagy Levente (Gazelle) 30:54-es idővel
3. helyezett: 322 Gönczi Ákos (Férfi kerékpár) 33:59-es idővel

Ezen kívül Zahuczki László felajánlásában egy üveg borral lett gazdagabb a legmesszebbről kerékpárral érkező résztvevő, ami egyből három lett, hiszen Arnóth Róbert, Nagy Levente és Béres Benedek a 40-kmre lévő Nyíregyházáról tekert el a rendezvényre.

Ezúton szeretném megköszönni Minden kedves veterán kerékpáros társamnak, hogy megtisztelt jelenlétével. Valamint minden támogatónknak, akik hozzájárultak, hogy a rendezvény ilyen formában létre jöhessen.

Külön köszönet Zahuczky Lászlónak (Magyar Motorok Múzeuma Alapítvány) a felajánlott tárgynyereményekért  és Király Mihálynénak (Ádám vendégház) az egyedileg, kézzel festett kerámia amforákért amit a "leg"-ek kaptak.

A képtár megtekintése

A típust WM alapokra építették és az összeszerelésénél ugyancsak csepeli alkatrészeket használtak. A most előkerült kerékpár gyártási éve a vázszám alapján 1940-re tehető, száma C61407.

Ezt a kerékpár típust a MEZEY és GRÓSZ MIHÁLY nevével jegyzett kerékpár-nagykereskedés forgalmazta. Üzletük Budapesten a VI. kerületi Liszt Ferencz tér 5 szám alatt volt.

Érdemes megfigyelni a márkázott lánckereket, a típus felirat felett jól olvasható az MG monogram, ez utal a forgalmazó páros nevének kezdőbetűire.

Ebből a típusból eddig két változat került elő, létezett D-s vázszámú, egyfajta "nyilas" vagy "díszes" becenévre keresztelt első muffal, és a jelenlegi C-s vázszámozású.

A képtár megtekintése

A hétvége nem múlt el veterán kerékpár találkozó nélkül. Ugyanis Szombaton került megrendezésre Agárdon a Pünkösdi Old Motors Fesztivál. A veterán motorcsodák mellett szép számmal jelentek meg kerékpárosok is. A szervező Old Motors SC gondoskodott a jó hangulatról és a remek szórakozásról.

A kerékpáros szekció résztvevői három különböző számban mérhették össze teljesítményüket, az alábbiak szerint:

3. Old Bicycles Tourist Trophy - a veterán kerékpárral versenyzőknek 50 év alatt és felett
Old’s Cool Run - a fáradhatatlan veterán kerékpárosok 2. futama
1. Velencei-tavi Kerékpáros Teljesítmény Túra - minden kerékpárosnak a Tó megkerülésével

Az idén jóval több sporttárs gondolta úgy, hogy egy illetve két kört kerekezik a Velencei tó körül. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, bár a szél néhol feladta a leckét.

Szinte minden túrán vagy találkozón lát az ember valami érdekességet. Így volt ez most is, a résztvevő gépek között volt két igazán öreg kerékpár. Az egyik egy 102 éves 1906-ban készült Rudge-Whitworth pályagép, a másik pedig egy 116 éves 1896-ban készített Columbia kardántengely-meghajtású kerékpár. Mindkettő simán teljesítette a 27 km-es tó körüli távot.

Köszönet a Szervezőknek ezért a kellemes napért!

A képtár megtekintése

1953-as bevezetését követően a legendás Passo dello Stelvio évről évre heroikus csaták, látványos győzelmek és emlékezetes bukások színtere volt. Reményeink szerint idén sem lesz másként, főleg, hogy a 2757 méter magas hágó egyben az utolsó előtti szakasz befutója. Fergeteges fináléra készüljünk, szerencsére már csak néhány napot kell várni a végkifejletig!

Az 1953-as Giro utolsó előtti szakaszán a 32 éves Fausto Coppinak be kellett látni, hogy ez a körverseny kezéből kicsúszott. A svájci Hugo Kobleten volt a Maglia Rosa, és túl erős volt ahhoz, hogy a Dolomitokban ezt bárki el tudja tőle venni. Coppi ennek ellenére mindent megtett: a Stelviót megelőző szakaszon a Falzarego, Pordoi és a Sella hágón iszonyatos iramot diktált mind felfele, mind lefele, remélve, hogy Koblet váratlanul megtörik, vagy a száguldás közben hibázik. A nagy erőfeszítés ellenére Bormióba a két nagy vetélytárs együtt ért be.

A völgyben fekvő festői szépségű kisváros utcáin a Campionissimónak, azaz a bajnokok bajnokának egy újabb ötlete támadt. Beszédbe elegyedett a svájcival, és felvetette, hogy ha engedi, hogy ő nyerje az aznapi szakaszt, másnap az ismeretlen és rettegett Stelvión nem indít támadást, együtt hajtanak fel a csúcsra, ami egyben garantálja Koblet győzelmét. Az ideológia az volt, hogy a győzelemért járó csokorral szeretőjének kívánna kedveskedni, ez neki többet ér, mint a végső összetett győzelem. Koblet elfogadta az ajánlatot, lévén ő maga is nagy sármőr hírében állt. Már csak pár 100 méter volt hátra a szakaszból, Coppi, aki képtelen volt addig sprintben győzedelmeskedni (azaz mindig szökésben vitte véghez legendás tetteit), ezen a napon váratlanul faképnél hagyta vetélytársát. [...]

A teljes cikk a Bikemag oldalán olvasható

Egy újabb, valószínűleg kis szériás kerékpárról láthatunk néhány képeket. Egyelőre nincs pontos információ arról, hogy kit is takar a MORAVIK név. Ami bizonyos, hogy Esztergomban üzemeltette műhelyé vagy üzletét. A képeken látott kerékpár gyártási időpontja az 1940-es évek környékére tehető.

Sok kisiparos egyedi vázszámozási rendszert alkalmazott, pl. nevének monogramja+sorszám, évszám+darabszám... Azt gondolom, hogy utóbbi lehet itt is a megoldás. A gép vázszáma 938 87, ebből arra lehet következtetni, hogy 1938-ban a 87-es sorszámmal készült ez a kerékpár.

"Festékmaratás közben nyomokban megtaláltam a fekete alapfestést, ill. a kormánycsövön  a nyaktábla körül kékesszürke színű festés volt eredetileg, fehér csíkkal keretezve a muffok széleinél. Szintén a kormány muffjából kiinduló hosszan vékonyuló 3db háromszög is jól kivehető volt a fenti színezéssel, ugyanez a villákon is megtalálható kétoldalt."

A képtár megtekintése