Akadtak évek, amikor a magyar kerékpársport sokkal kevésbé volt elmaradva a világ élvonalától, mint manapság. Ilyen biztató időszak volt a húszas évek végétől a harmincas évek végéig tartó. A kor egyik klasszisa Orczán László, aki idén lenne pontosan száz esztendős, de sajnos immár húsz éve nincsen közöttünk. Olimpikon, négyszeres nemzeti bajnok, többszörös magyar rekorder és világcsúcstartó volt – utóbbiról viszont kevesen tudnak. Egy fényes sportkarrier legfontosabb momentumainak felidézésével tisztelegnék ezúttal a nagy bajnok előtt. Emellett részletesen körbejárnám pályafutásának legfontosabb évét – az 1936-ost – amikor két világrekordot futott és olimpiai pontszerző helyen végzett.
Negyvenes átlag közelében országúton

Orczán László foglalkozását tekintve gépésztechnikus volt, a MÁV-nál dolgozott, gőz- majd később dieselmozdonyokkal foglalkozott – NOHAB-okkal és Szergejekkel. Kerékpáros sportpályafutását 17 éves korában kezdi a Törekvés SE-nél, majd a klub színeiben versenyez egész pályafutása során. Kiegészítő sportként gyorskorcsolyázik is, ebben a sportágban is nyer magyar bajnokságot. Kezdetben főként országúton ér el sikereket, 18 évesen megnyeri a Budapest-Siófok 100 kilométeres országúti versenyt, majd mindössze 19 évesen (1931-ben) az országúti egyéni összetett bajnokságon diadalmaskodik, megszerezve ezzel első felnőtt magyar bajnoki címét. Ugyanebben az évben elindul a koppenhágai világbajnokságon, de nem ér el sikert, a szakirodalom így emlékezik vissza az esetre:

„Az 1931-ik évi kopenhágai országúti világbajnokságon Jálics Béla a tizenhatodik helyen végzett, míg Orczán László és Nemes István géptörés miatt kénytelenek voltak a versenyt feladni.”

[...]

A cikk teljes terjedelmében a RevoMag oldalán olvasható

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.