KATONÁK KÉTKERÉKEN 2. RÉSZ2012.12.31. 14:26, Sőregi Zoltán
Augusztus 14-ei számunkban azt ígértük a helytörténet rajongóinak, hogy az esztergomi „biciklis katonai egységek” históriáját folytatjuk. Szavunkat tartjuk, így Sőregi Zoltán hadtörténeti kutató és publicista nagy cikkének második részét tárjuk az olvasók elé most. Ebben a fejezetben a „boldog békeidők”, vagyis a két világháború közötti időszak romantikát sugalló, jellegzetes időszakába kalauzoljuk el a helytörténet iránt érdeklődőket, egy olyan korszakban, amikor a magyar katona nem csak lóháton volt igazán deli vitéz, de a kerékpár nyergében is. Az írás második felében arra is fény derül, hogy merre viseltek hadat a kétkeréken harcoló katonáink.
A kerékpáros katonai egység tevékenysége a sportéletben
A királypuccsot, valamint az erőviszonyok végleges rendeződését követően a két említett kerékpáros zászlóalj – a honvédség egyéb alakulataihoz hasonlóan – köztük – visszatért béketevékenységükhöz. Ez elsősorban kiképzést jelentett, azonban 1932-ig, míg ismét be nem vezették az általános hadkötelezettséget, a zsoldos legénység nem volt ráutalva a folyamatos sulykolásra, jószerivel gyakorlottabbak voltak a fiatal tiszteknél. Így a katonák viszonylag sok szabadidővel rendelkeztek.
Ez lehetővé tette azt, hogy sokrétű egyéb tevékenységet fejtsenek ki, részt vegyenek a város sport- és kulturális életében. A katonai vezetés intenzív támogatásával gyakran rendeztek versenyeket, elsősorban olyan sportágakban, amelyek kapcsolódtak a katonaélethez. Rendszeresen részt vettek a honvédség által rendezett versenyeken is, több alkalommal ők maguk voltak a rendezők. A versenyekről a helyi sajtó rendszerint tudósított is. Ilyen volt 1923 júliusában, mikor az alábbi szövegű cikk jelent meg az Esztergom című hetilapban: „F. hó 14.-én délután 4 órától 11 óráig a 3. kp. zászlóalj tisztikara a táborban lévő elemi lőtéren sportlövészetet tart, amelyre vendégeket is szívesen lát.” A lap július 16-án az alábbi beszámolót közölte az eseményről: „Sportlövészet a táborban.
Szombat délután Esztergomból szépszámú közönség rándult ki a táborban lévő elemi lőtérre, ahol a 3. kerékpáros zászlóalj tisztikarának rendezése mellett sportlövészettel kapcsolatos jótékony célú nyári mulatságokat tartottak. A céllövészet, amelynek kilenc válfaja szórakoztatta a fegyverhez értőket, nagy érdeklődés és élénk részvétel mellett folyt le. A kedélyes hangulatot nagyban emelte a dorogi bányászzenekar szebbnél-szebb darabok előadásával, a verseny befejezése után pedig a turista dalárda énekelt el több szép énekszámot a közönség lelkes tapsaitól követve.
A versenyt tánc zárta le.” A sporteseményeken részt vett a „tábori”, vagyis a városon kívül található valamikori hadifogolytábor épületeit elfoglaló 4. kerékpáros zászlóalj is. 1929 októberében a „Névtelen Hősök III. stafétája” verseny katonák kategóriájában a 4. kerékpáros zászlóalj az I. és III. helyet szerezte meg, míg a 3. kerékpáros zászlóalj a II. helyezést érte el. Talán kissé furcsának tűnhet, de rendeztek versenyt más számokban is. 1922 februárjában például: „F. hó 15-én d. u. 5 órakor lezajlottak a 3. honvéd kerékpáros zászlóalj ezidei szuronyvívó versenyének minősítő küzdelmei. Az igen szép számú nézőközönség előtt 24 vívónak küzdelme után a 6 legtöbb pontot elért vívó jutott be a döntőbe mely 19-én d. u. 5 órakor lesz a laktanya vívótermében.” A sportversenyek nem csupán a szórakozás céljait szolgálták. Jól mutatja ezt az alábbi hír 1923 októberéből: „Katonai távgyaloglóverseny.
A 3. kerékpáros zászlóalj f. hó 13.-án rendezte meg az évi távgyaloglóversenyét az Angol-Magyar Bank „Sparta” sportfejlesztő részvénytársaságának vándordíjáért, 10 kilométeres terepen teljes katonai felszereléssel. A győztes a 2. kerékpáros század lett, mely szakasz a 10 kilométeres utat zárt rendben teljes létszámával 78 perc alatt tette meg s ezen győzelmével immár másodízben nyerte meg az értékes vándordíjat. 1921.-ben az 1. kerékpáros század, 1922.-ben a 2. kerékpáros század.” A teljes felszereléssel, zárt rendben megtett táv mai szemmel nézve is impozáns. Gyakran előfordult, hogy a honvédség egyéb alakulataival kellett összemérni képességeiket: „A hadsereg kerékpáros csapatversenyt 25-én, kedden tartották Esztergomtábor környékén.
A rendkívül nagy követelményű versenyben hét szakasz indult, minden szakasz, amelyet tiszt vezetett, 47 teljesen harcszerűen fölszerelt kerékpárosból állott. A szakaszok golyószórókon kívül még nehézgéppuskákat is vittek magukkal. A verseny útvonala 80 kilométer volt, amelynek végén harcszerű lőfeladatot kellett a szakaszoknak megoldaniuk. A csapatversenyt az esztergomtábori 4. kerékpáros zászlóalj nyerte meg a budapesti 6. kerékpáros zászlóalj, illetve a jászberényi 5. kerékpáros zászlóalj szakaszai előtt.”
A biciklis katonák a városi- és állami ünnepeken
A sporton kívül számos egyéb lehetőség is adódott, hogy a katonák részt vegyenek a város életében. Az alakulatok számos változatos formában járultak hozzá a város életének változatosabbá tételéhez. A megszervezett rendezvények között éppúgy találunk Mikulás-estet, mint tudományos vagy színielőadást. Rendszeres és tevékeny résztvevői voltak a városi, állami ünnepségeknek. Ilyen volt például 1934-ben. „Az Esztergomban állomásozó Vak Bottyán 3. kerékpáros zászlóalj ma délelőtt Horthy Miklós kormányzó Budapestre való bevonulása 15. évfordulójának alkalmából a Széchenyi téren katonai díszszemlét rendezett.
A díszszemlén megjelentek Esztergom város polgári és katonai hatóságainak képviselői és a város társadalmának sok kitűnősége.” Speciálisan katonai jellegű események voltak a Hősök Napi (minden év május utolsó vasárnapja) megemlékezések, valamint a városba érkező közjogi méltóságok fogadása. A 3. kerékpáros zászlóalj aktívan közreműködött a volt 26. közös, valamint a 14. honvéd gyalogezredek emlékének ápolásában. A katonák komoly összeggel járultak hozzá a városban felállított 26-os emlékmű költségeihez is, a pénz összegyűjtéséhez több mulatságot és rendezvényt szerveztek.
A társas élethez hozzátartozott a tánc is, a zászlóaljak tiszti és altiszti kara gyakran rendezett táncmulatságokat. Ezek bevétele rendszerint előre megjelölt jótékony célra ment. 1922-ben például: „A m. kir. 4. honv. kerékpáros zlj. 2. százada f. évi. dec. hó 5-én este 8 órai kezdettel állomáshelyén, Kenyérmező-táborban a tiszti étkezde nagytermében jótékony célú kabarett előadást rendez.” A jótékonyságot természetesen más formában is gyakorolták. A zászlóaljak gyakran segélyezték étellel a rászoruló hadi-rokkantakat és családjukat.
A kerékpáros katonai egységek csatába indulnak...
A testületi szellem fokozására 1930-ban a Honvédelmi Minisztérium minden katonai egység – így a kerékpáros zászlóaljak – számára is osztálynapokat határozott meg, amely általában az alakulat névadójának egy-egy nevezetes harci cselekményének évfordulója volt. Ennek megfelelően – a város történelmi múltjára és egyházi jellegére tekintettel a 3. kerékpáros zászlóalj Vak Bottyán, míg a 4. kerékpáros zászlóalj Kapisztrán János nevét kapta (osztálynapok augusztus 5-én, illetve július 22-én). 1935-ben a honvédség folyamatos átszervezéseinek eredményeképpen a 4. kerékpáros zászlóalj 1936-ban elhagyta a tábort (amely 1927-től az Esztergom-tábor nevet viselte).
Az elárvult tábort a budapesti „József nádor” 2. gyalogezred III. zászlóalja foglalta el. Az alakulat új helyőrsége Karcag lett, rövidesen hadrendi száma is megváltozott 6-osra. Később, újabb átszervezéseket és áthelyezéseket követően a zászlóalj a háború végét Kiskunhalason (illetve a fronton), mint 3/III. harckocsi-zászlóalj érte meg. A 3. kerékpáros zászlóalj 1939. január 23-ával hagyta el Esztergomot, Vásárosnaményba, Nagyszőllősre, végül Kolozsvárra települtek, hogy 1943. október 1-jével felderítő osztállyá szervezve szűnjön meg kerékpáros alakulatként.
Az így megalakult 16., valamint 25. felderítő osztályok a háború utolsó napjáig küzdöttek. A Magyar Királyi Honvédség, és azon belül a kerékpáros csapatok első hadmozdulatára 1938-ban került sor, mikor a magyar alakulatok bevonultak a Felvidékre. Az első, fegyveres összetűzéssel járó konfliktus 1939 tavaszán következett be, mikor a magyar csapatok birtokba vették Kárpátalját. Ennek során a 14. (korábbi számozása szerint 3.) kerékpáros zászlóalj katonája, Tóth Lajos őrvezető bátorságáért megkapta a legmagasabb legénységi kitüntetést, a Magyar Arany Vitézségi Érmet.
A visszacsatolási hadmozdulatok során készült korabeli filmhíradók előszeretettel mutatták a kerekező katonákat és az őket ujjongva fogadó lakosságot. A kerékpárosok nagy szerepet kaptak az 1941-es év hadműveleteiben, amelyet a Magyar Királyi Honvédség csapatai a széthullott Jugoszlávia, továbbá a Szovjetunió ellen vezettek, a német csapatok oldalán. Az 1941-es haditapasztalatok alapján a gyorsfegyvernem és annak alakulatai teljes átszervezésen mentek keresztül. 1941 júniusától kezdődően a kerékpáros zászlóaljakat páncélos, illetve felderítő alakulatokká szervezték át.
A kerékpáros zászlóaljakat nem állították fel az új magyar honvédség kötelékében, miután a háború során bebizonyosodott, hogy a kerékpáros csapatnem elavult, és nem felel meg a modern támadó hadviselés követelményeinek. 1945 után már csak néhány semleges állam hadseregében maradtak hadrendben. Az utolsó kerékpáros katonák 2003-ban a svájci hadsereg alakulatai közül kerekeztek be a hadtörténelembe. (A cikk elkészítésében Miklós Tamás nyújtott segítséget, amit ezúton is köszönünk a szerkesztőség nevében.)
Kapcsolódó tartalom: Katonák kétkeréken 1. rész
A cikk 2010-ben az Esztergomi HídLap magazinban jelent meg.
Szerzö: Sőregi Zoltán
A Szerző weblapja: www.magyarhonved.blogspot.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Súgó
Frissítés
