A bőrüzem alapítója id. Wolfner Gyula (1814-1889) , aki 1840-ben telepedett le az akkor még szőlőtelepekből álló Újpest községben. Először gyapjúmosással foglalkozott az újpesti Duna-ágban ,,Julius Wolfner" néven. A fennmaradás és a későbbi fejlődés érdekében a gyapjúmosás mellett tímárságot is elkezdte, amiben a 10 évvel fiatalabb testvére Wolfner Lajos (1824-1912) segédkezett, és aki már Magyarországon tanulta meg a tímármesterséget.

A Wolfner testvérek először birka-bőrökből ,,szemercével" készítettek szattyánbőröket, úgyhogy a zsákszerűen összevarrt juhbőröket kutya-ganajpácos kezelés után cserezték. A vállalkozás fokozatosan növekedett és a kész gyártmányok, köztük a szattyánbőr széles területen közismertté vált. 1855-ben a törvény előtt is bejegyezték ,,Julius Wolfner et. Companie" közkereseti társaságot. Wolfner Lajos a tímársági munkája mellett a közéletben is szerepet játszott, mint Újpest község esküdtje. 1880 körül a tímárüzem már hetente 2.000-3.000 juhbőrt dolgozott be és csakhamar bevezették a tobakosság mellé a ,,veres tímárságot" is, amelynek során gubaccsal és valoneával cserezték a marhabőröket talpbőrökké.

A tobakos birkabőr-cserzés helyét fokozatosan a talpbőr-gyártás foglalta el. Ezen a területen foglalkoztak tovább Wolfner Lajos fiai is úgy mint W. József (1856-1932), W. Nándor (1858-1923), W. Tivadar (1864-1929), és W. Gyula (1968-1939). A bőrgyár felemelkedésében jelentős szerepe volt annak, hogy a Wolfner-fiúk bekapcsolódtak az üzem gazdasági műszaki és kereskedelmi tevékenységébe és teljes mértékben átvették a vezetést id. Wolfner Gyula halála után.

A XIX. század vége felé a Wolfner vállalat már gőzkazán és a korszerű munkagépek beállításával túllépte egy tímárság méreteit és fejlett bőrgyár képét mutatta. Ez idő tájt épült meg a bőrgyár iparvágánya, amely Újpesten az első ilyen közlekedés-fejlesztés volt.

A bőrgyár részt vett az 1896. évi millenniumi kiállításon a leghíresebb cseres gyártmányaival és ezeket a cikkeket aranyéremmel tüntette ki a bíráló bizottság. A Wolfner Bőrgyár ebben az időben már kb. ezer fővel dolgozott és így az akkori legnagyobb bőrgyárrá fejlődött Magyarországon, amiben annak is szerepe volt, hogy nemcsak belföldre termelt, hanem kivitelre is gondot fordítva a magyar bőrexport 30-40%-át már ez a bőrgyár egymaga bonyolította le. Így pl. az angol hadvezetőség részéről is megbízást kapott 1901-ben jelentős mennyiségű katonai cikkek szállítására. Ezenkívül nem kis mennyiségű kivitelt bonyolított a bőrgyár az ún. balkáni országok felé is.

Mindezek következtében a Wofner Bőrgyár számos elismerésben részesült: Az iparfejlesztésért 1904-ben a magyar király nemesi rangra emelte a Wolfner családot, és ezzel egyidejűleg az ,,Újpesti" előnév használatát engedélyezte, majd Wolfner Lajost Újpest díszpolgárává választották. Az első világháború alatt ,,honvédség hadfelszerelési gyára" címet érdemelte ki azzal, hogy mint vertikális üzem sokféle katonai cikket tudott előállítani és a honvédség részére szállítani.

A Wolfner Bőrgyár elsők között próbálkozott a bőrgyárak között 1915-ben a krómbőrgyártással- Az első világháború négyéves időszaka alatt pedig Wolfner Vállalat nagyarányú építkezéseket folytatott és új technológiai eljárásokat is bevezetett, többek között a lakkbőr-gyártást. Elismerésképpen Wolfner Lajos háborús szolgálataiért 1918-ban ,,bárói rangot" kapott.

A Wolfner Bőrgyár leghíresebb terméke a bőrtalp volt, amit gyorsított cserzési eljárással készítettek, világmárka volt még a ,,gépszíj" is, amelyet ültetéssel gyártottak.

A bőrgyár termelése folyamatosan emelkedett: Az 1930-as időszakban évente 160.000 darab nyers marhabőrt dolgoztak be és 8 millió kvadrát krómbőrt gyártottak (1 kvadrát = 1 angol négyzetláb = 9,29 dm2). Időközben a bőrgyár angliai érdekeltséget is szerzett: 50%-ban a Wolfner Bőrgyár tulajdonába került a ,,Migland Leather Companie" cég a Lancashire-i Rochdale városban. Az 1930-as évek vége felé Bőrgyár már kb. 2.000 fő létszámmal termelt, 12 mérnök irányításával. Ekkor havonként 600.000 pőrét dolgoztak be és a cseres bőrgyártáshoz felnőtt a boxbőr-gyártás, ahol havonta 300.000 borjúboxot gyártottak. Az időközben megindult II. világháború sorvasztólag hatott erre a magas termelési szintre: Legelőször a lakkbőr-gyártást szüntették be nyersanyaghiány miatt. A Budapestért folyó harcok során a Wolfner Vállalat súlyos károkat szenvedett. Így bombatámadás érte a box-kikészítőt, a lakküzemet stb. A károk rendbehozatala a dolgozók közreműködésével a háború befejezése után hamarosan elkezdődött, és egyes üzemekben a termelés is rövid időn belül megindult.

A Wolfner Gyula és Társai Rt. egy teljes Bőripari Kombinátot jelentett, amely a Bőrgyártáson kívül magában foglalta a Cipőgyárat, a Konfekció Üzemet, a Gumi Gyárat, ezenkívül hozzátartozott egy önmagában is jelentős létszámmal dolgozó Laboratórium, továbbá a Mérnöki Iroda, amely az egész Bőrkombinát gépészeti, mechanikai irányítását végezte.

Az 1948. március 26-ai államosítás fontos forduló pontot jelentett a Vállalat életében nemcsak a Táncsics Bőrgyár névfelvétele miatt, de szervezetileg különvált a cipőgyár Duna Cipőgyár néven, majd a gépszíjgyártó-részleg is elkerült a Rákospalotai Bőrkonfekció keretébe, végül pedig a gumigyárat is átprofilírozták a Magyar Ruggyantaárú Gyárhoz.

Képek a Wolfner cég nevével ellátott gumiköpenyről,  WOLFNER EXCELLENT 28 x 1 1/2

A cikk forrása: cipello.blog.xfree.hu

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.